Proológus
Halál:Miért hív e régi dal most?miért szól hozzám,
rettentő régtől fogva kedvenc nótám.
Angyal szerint áldás,ördög szerint nem,
az ember nyelvén ez szerelem.
A pusztítás a dolgom,teszem hát én,
viszem azt ki engem illet,ifjú vagy vén.
Nem is értem,hogy volt,egyszer csak úgy jött,
az a tény,hogy megszerettem őt.

Az árnyék egyre nő
Emlékezz rá: táncba mentünk!
Vitt a vágy és úgy remegtünk,
mert vágysz rám! Érzem, vágysz rám!
Valld be hát, hogy jobban kellek,
jobban annál, mint a férjed!
Csak a látszat tart mellette,
csak díszíted ágyát!
De vigyázz, mert az árnyék
egyre nő, csak nő, s az este vár!
E világnak már vége, hamar elsüllyed,
jöjj, miért is maradnál!?

Nyisd ki , Elisabeth
Halál:
Elisabeth!
Aggódnod nem kell!
Pihenj meg karomban, hát!
Jöjj Drága Úrnőm!
Jöjj, szakíts a harccal!
Egy más világ majd megvígasztal.
Meglásd, ott szép, új korszak jő,
valódibb ott a tér, s idő
Elisabeth, Elisabeth!
Jöjj, édesem!
Elisabeth:
Nem, hisz élni vágyom!
Rövid a lét, hát miért ne fájjon?
Szabadnak lennem úgy lehet,
Ha bevetem szépségemet
Menj!
Nem kellesz még!Nem hívlak még!
Menj!

Az már nem én lennék (Repríz)
Elisabeth:
Ha megért egy barát, az felér most bármivel
Én megyek, ha viszel, és vagyok, ha várni kell
De ne kérd, hogy úgy éljünk, mint rég
Az már nem én lennék
Halál:
Mit szépnek látsz ma még
Az holnap már nem létezik
Eltűnik bármiképp
Az idő nékem dolgozik
Elisabeth:
Ha megért egy barát, az felér most bármivel
Én megyek, ha viszel, és vagyok, ha bármi kell
De ne zárj be kérlek, az nem volna élet -
Az már nem én lennék
Halál: Csak enyém leszel
Ferenc József: Elisabeth
Elisabeth: Nem én lennék!

Mama, hol vagy
Rudolf:
Mama? Mama!
Mama, mondd hol vagy?
Nélküled fázom…
Merre lehetsz?
Hol az ölelés?
Azt mondják,
hogy túl sok a dolgod.
Mért nem vagy itt?
Mért nem mesélsz?
Mama, ha nem jössz,
nem jön az álom.
Árnyakat látok a falakon.
Sírok, s nincsen aki most ideül.
Mama, mért hagysz egyedül?
Halál:
Hisz úgysem hall. Kár hívnod őt!
Rudolf:
Ki vagy te?!
Halál:
Egy jóbarát. Ha kellek majd, visszajövök…
Rudolf:
Maradj!
Halál:
Csak bátran hívj!
Rudolf:
Én sose félek, hős tudok lenni.
Összeszedem magam, hogyha kell
És egy macskát már ki is nyírtam…
Ez durva világ
Gyilkos egy hely!
Jaj, Mamácska
Oly jó ott lennem nálad!
Bárhova mész, sose viszel el!
A sok rossz árnyék mind ide gyül…
Mama, mért hagysz egyedül?

A magyar összeesküvés
ÖSSZEESKÜVŐK: ...Csend!
HALÁL: Kedves magyar összeesküvő uraim!
Rudolf, Ausztria trónörököse!
RUDOLF: Nos, eljöttem én, s fejemre ez komoly veszély!
Ez a dolog remélem, köztünk marad,
különben az életem már mit sem ér!
　　　　　　　　　　　　　　　　　　　ÖSSZEESKÜVŐK:
Félek, a császár átka sújt rám, 　　　　　Mert, ha ez csak trükk, végleg elvesztünk,
ha rájön, hogy éppen én, a sarja,　　　　　elbukunk véresen!
a Habsburg főherceg, itt gyámolítom　　　　Ám, ha ő vélünk, nincs miért féljünk
e pár magyart, ki rátör!　　　　　　　　　　　új Magyarhon leszen!
　　　　　　　　　　　　　　　　　　　　　　ki rátör!
BATTHYÁNY: Bécs egy időzített bomba már!
RUDOLF: Tudom!
BATTHYÁNY: Felrobban, összedől a kártyavár!
RUDOLF: Nos, hát?
BATTHYÁNY: Aki most tétova, az háborús...
MIND: ...bűnös!
(kivéve RUDOLF)
ÖSSZEESKÜVŐK I.: Most várnunk kár, mert ránk tör már a gyilkos háború!
A császár majd csak bámul, míg elveszíti trónját!
ÖSSZEESKÜVŐK II.: Kell egy hős, ki megment minket világvégtől, pusztulástól!
HALÁL: Nagy viharban vén kapitány, az megoldást nem tud!
+ ÖSSZEESKÜVŐK: A vitorlák megtörve, tépve - tovább nincs már út!

Sirató
Elisabeth:
Jöjj hát, Halál!
Ne hagyd, hogy várjak!
Elég volt a szenvedés!
Jöjj, válts meg hát!
Te jó Halál, te átkozott!
Jöjj, ments meg már!
Halál:
Később! Nem kellesz így!
Így nem! Nem kellesz, menj!
Menj!

Rémálom
Lucheni: Ferenc József, Ausztria császára!
F. József: Mi itt e hely? Tébolyda tán?
Halál: Egy ócska hajó, nagyuram!
F. József: Mit keresek itt?
Halál: Honnan is tudnám, ez csak az ön rémálma!
F. József: Miért süllyedünk, hol van a császárné?
Halál: Elisabeth, enyém Elisabeth!
F. József: Sisi csak az enyém!
Halál: Csak nekem jár!
F. József: Pimasz csaló!
Halál: Engem szeret!
F. József: Tébolyult, legyen már vége!
Halál: Ez az ön álma csak!
F. József: Mindent neki adtam!
Halál: Az nemigen izgat!
F. József: Biztos támadt adtam én…
Halál: Én szabaddá tettem!
F. József: …s tradíciót!
F. József: A felelős érte én vagyok!
Halál: Én széttöröm a láncát!
F. József: Megmentem őt!
Halál: Majd én magam így inkább!
F. József: Mi készül itt?
Halál: Hé, Lucheni! Te jössz, fiam!
F. József: Dobja el! Ez parancs! Ne!
Kórus: Nem táncolt úgy a Halállal senki, mit Elisabeth!
Halál: Elisabeth!
Kórus: Nem táncolt úgy a Halállal senki, mit Elisabeth!
F. József: Elisabeth!

Lehull a fátyol
Halál:
A fátyol ím,
lehullik végül.
Úgy vágytam rád,
most indulunk.
Ne hagyd, hogy várjak!
Elizabeth:
Adj Te nékem otthont,
szabadíts meg a földi gondtól,
töröld ki létem sok nyomát,
világísd át az éjszakát!
Halál:
Gyere hagyd a létet!
Együtt:
Veled a semmi létbe lépek,
színtiszta tűz leszünk mi már,
örökös égi békénk vár!
Elizabeth:
Hol bíztam, hol sírtam
volt sok könny, meg sok derű
a világ nem értett, mert magamhoz voltam hű
Együtt:
Ha bűn volt, ha erény
a titok az enyém.
Elizabeth:　　　　　　　Halál:
Mert így vagyok　　　csak én!
Gyere！　　　　　légy enyém!

Ma nagyot nőtt az árnyék
Halál:
Jó, hogy végre szólhatunk! Lásd,
jó, hogy újból látjuk egymást,
hisz ismersz! Ugye ismersz?
Emlékezz, mint apró gyermek -
arra kértél, ígérjem meg,
hogy többé el se hagylak!
Rudolf:
Nem feledtem én a képet -
féltem én, s te mindig mondtad,
eljössz, mikor hívlak téged!
Halál:
No lásd, segítek én!
Együtt:
Ma nagyot nőtt az árnyék,
de az őrült világ nem lát már!
A patkányfogó jár még,
megy a tánc az arany borjúnál!
De nagyot nőtt az árnyék -
ez a vége már, az éjfél közel jár!
Rudolf:
Fáj, hogy kezem meg van kötve,
látom én, hogy mint megy tönkre,
mint zuhan a pusztulásba az élet -
fáj és félek!
Halál:
Nincs is ennél néked rosszabb,
hiszen tétlen kell most nézned azt,
hogy Földed elkárhozhat!
Rudolf:
Ez nekem nagyon fáj!
Együtt + Haláltáncosok:
Ma nagyot nőtt az árnyék,
jön egy újabb kemény költemény!
Az ördögcsapda jár még
de az ember vak, s így nincs remény!
Hisz fölé nő az árnyék -
közel már a vég,
hát mért nem kiált még?
Halál:
Mi fog vissza hát?
Hatalom kell neked!
Ragadd meg hát!
Tedd önvédelemből!
Rudolf:
Mily tett!
Együtt + Haláltáncosok:
Hisz nagyot nőtt az árnyék,
jogos önvédelem már, csak lásd!
Hisz tudjuk, kész a játék,
s e népség ebből mit sem lát,
de nagyot nő az árnyék -
császár légy, Rudolf,
s a végzet elé vágj!

Hogyha kell egy tánc
Elisabeth: Végre győztem én
Halál: Győztem én
Elisabeth: Nagy nap ez?
Halál: Nagy hát
Elisabeth: Megvívtam minden gazság ellen
Halál: Mert én akartam mindig is hogy így legyen
Így működünk mi ketten
Elisabeth: Nem másokért teszem
Halál: Ketten vagyunk
Elisabeth: Jó nekem!
Halál: Még jó!
Elisabeth: Mert végre üdvös útra leltem
Halál: Csak gúnyolódtak rajtad ők
de mind legyőzted sorba már, sorsod tiéd!
Elisabeth: Csak dróton függő báb voltam
Ha füttyentettek, táncoltam
De többé nem leszek már bábu én!
Hogyha kell egy tánc, én mindig megmondom kivel
Tőlem függ most már a táncrend, én választok már zenét
Hogyha kell egy tánc, a ritmust én diktálom érzésem szerint
Szemedbe nézek és én mondom meg, meddig még
Halál: Szállj, sötét sirály
Elisabeth: Szállok,
Halál: csak én
Elisabeth: csak én
Halál: Csak én kísérlek téged át az éjben
Elisabeth: És nem vezethet engem senki többé te sem
Már biztos a léptem
Halál: Csak nekem vagy szabad
Elisabeth: Egymagam
Halál: Csak nekem
Elisabeth: Csak én!
Halál: Az ösvényt majd te vágod nékem
Elisabeth: A saját utam járom rég
és elszakadtam tőled én,
Hagyj békén hát!
Halál: Megszerettél engem már, mert szabadság csak nálam vár
És senki rajtam kívül meg nem ért
Együtt: Hogyha kell egy tánc, én mindig megmondom, kivel
Tőlem függ most már a táncrend, én választok már zenét
Hogyha kell egy tánc, a ritmust én diktálom érzésem szerint
Szemedbe nézek és én mondom meg, meddig még
Elisabeth: Érzek épp elég erőt
Halál: Míg gyengeséged érezted, csak addig volt erőd
Elisabeth: Hagyj békén hát
Halál: Hívsz te még engem
Elisabeth: Nem kellesz még
Halál: Kellek majd meglásd
Elisabeth: Nekem ismét nem kell az élet
Halál: Meg kell, hogy gyűlölj újból
Együtt: Hogyha kell egy tánc, mostantól megmondom kivel
Tőlem függ most már a táncrend, én választok már zenét
Hogyha kell egy tánc, a ritmust én szabom meg vágyaim szerint
Szemedbe nézek és én mondom meg meddig még
Hogyha kell egy tánc, csakis én választok partnert immár és nem más!